A szoftvertesztelés egy játék

Hogyan lehet a tesztelésből játék? Lehet-e egyáltalán játéknak tekinteni a munkát, amikor akár emberi életek függhetnek a szoftverek működésétől? Sokszor talán az a probléma, hogy túl megszokottá, kiszámíthatóvá válik a tesztelés. Ha kicsit más nézőpontból vizsgálnánk meg olykor a feladatot, lehet eredményesebbek lennénk. Játsszunk a módszerekkel!

Napjainkban hatalmas változásokon megy keresztül a technológia világa. Az innováció fontossága nem kérdőjelezhető meg, amely kapcsán óhatatlanul hibákba ütközünk. A károk enyhítésének legalkalmasabb módja a tesztelés. Mivel az újabb és újabb technológiák lehetővé teszik a számítástechnika jobb átláthatóságát, már sokkal jobb eredményekkel rendelkezünk úgy az autóipar, az építészet, mint éppen az orvostudomány területén, ami nem olyan régen még nem volt elképzelhető. Mivel a számítástechnika egyre inkább behálózza és megkönnyíti életünket, nő az esélye annak is, hogy kárt okoz. A fejlesztések ma még elképzelhetetlen jövőre nyitnak ablakot, ami néhány esetben elkerülhetetlen, nem várt következményeket is hordozhat magában. A tudatos, szakmailag alátámasztott teszteléssel, folyamatos ellenőrzéssel csökkenthetjük, vagy akár teljes mértékben el is kerülhetjük az esetleges hibákat.

Azonban úgy tűnik, a tesztelés olykor támadások áldozatává válik. Azok, akik a tesztelésre, mint szükséges rosszra tekintenek, előszeretettel bízzák a feladatot bizonyos eszközökre és kívülálló emberekre. Ez aláássa a tesztelési szakértelmet és veszélyezteti az adott termékeket. Természetesen rengeteg ismétlődő periódussal találkozunk a tesztelés folyamán, ami unalmasnak is tűnhet, de sokan közülünk tökéletesen elégedettek vagyunk, amikor újabb és újabb ismétlődésekkel találkozunk, ugyanakkor más helyzetekben. Miért nem szimpatikus ez a tesztelésben? Talán a tesztelés megközelítését kellene újragondolnunk.

A szoftvertesztelés lehet játék is? Elképzelésünk szerint lehet, magába foglalva minden, az együttműködésekre és konfliktusokra vonatkozó folyamatot. A tesztelők, mint a csapat tagjai segítséget nyújtanak a problémák megoldásában, rámutatnak a legjobb minőség eléréséhez szükséges részletekre, szerepet játszanak a konfliktusok elsimításában. Hogyan lehet mindezt játékosan megközelíteni? Az egyik módszer a strukturált elemzés. Sokak számára ismerős lehet, hogy elvakít bennünket a megszokás, holott ha különböző perspektívából vizsgálnánk egy-egy esetet, más aspektusból közelítenénk meg egy problémát, fény derülne addig nem ismert megoldásokra is. Egy team elemzésénél a játék-mechanizmus akkor válik hasznossá, ha a feltételezések kihívássá válnak, és minél többet akarunk megtudni abból, mit csinálunk jól és hol találunk hiányosságokat. Ennek alkalmazása javítja a termék iránti elköteleződést, élvezetessé, vonzóvá teszi a feladatot. Íme néhány, a tesztelés folyamatában alkalmazható játékos hozzáállás:


  • Összefüggés és szabályok köré épülő játék
  • Célok és vágyak
  • Stratégiák és feladatok
  • Kockázatok és jutalmak
  • Készségek és lehetőségek
  • Csalások és megfelelőségek

A szabályok és összefüggések tekintetében minden tesztcsapat különbözik, de alapvetően a munkaköri leírásoknak és a szabályoknak megfelelően kialakulnak a szerepek és egységgé kovácsolódik a team. Egyes tagok világossá teszik, hogy milyen információkat szeretnének, vagy éppen nem szeretnének megosztani másokkal. Amennyiben az új belépők már több tapasztalattal rendelkeznek, beilleszkedtek, jó csapatjátékosként aktívabb szerepet vállalhatnak a napi rutinban, szorosabbra fűzhetik a szálakat a kollégákkal a jobb együttműködés érdekében.

A célok és a vágyak tekintetében a szakmai terveink dominálnak. A jó tesztelő célja, hogy minél több hibára bukkanjon egy alkalmazásban. Megtalálni a hibát és jelenteni azt. A két legfontosabb pillér. A vágyaink azon alapulnak, hogy értéket képviseljünk a csapaton belül, és úgy tudjuk ellátni a munkánkat, hogy megfeleljünk magunknak az igényeink és önértékelésünk tekintetében, karrierünk tükrében.

A stratégiát nézve az időoptimalizálás szempontjából lényeges, hogyan tudjuk kategorizálni feladatainkat, készségeinket ismerve, azokat megfelelően alkalmazva. A napról-napra végzett részfeladatok összességében fogják meghatározni tesztelési munkánkat, eredményeinket.

A kockázatokat a termék szempontjából könnyen felmérhetjük, de milyen kockázatokkal nézünk szembe, mint tesztelők? Az egyik, hogy túl sok időt töltünk az alacsony prioritású tevékenységekkel, a fontos dolgokat pedig idő, vagy figyelmetlenség miatt mellőzzük. A jutalmazás érkezhet kívülről és belülről is. Az első tekintetében a mennyiségi adatok, mint a hibák száma, a második esetben pedig a személyes tulajdonságok, kvalitatív eredmények dominálnak.

A készségek a megfigyelésen alapuló értékelés, kommunikáció, technikai tudás köré csoportosíthatóak. A váratlan események segítenek abban, hogy ne mindig a legjobbak domináljanak. A tesztelésben gyakran véletlenül bukkanunk rá fontos dolgokra, de a képességeink és tapasztalatunk által egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy minél nagyobb számban tudatosíthassuk magunkban a váratlanul kialakult helyzeteket a megoldásra koncentrálva.

A csalás és megfelelni akarás összefüggésében megállapítható, hogy egy tesztmenedzsment rendszer becsapható, azonban az eredmények tekintetében a vezetőkre hárul az a feladat, hogy mindezt meggátolják, féken tartsák. Elsősorban a munkafolyamatok elemzésében van a megoldás, világossá téve az érzékeny pontokat, azokat a területeket, amiket mint tesztelő inkább elkerül az ember a könnyebb utat választva. Az odafigyelésnek köszönhetően a javulás gyorsan mérhető.

A tesztelésnek ma két polaritása létezik. Metrikus, előre megírt és kvalitatív, feltáró tesztelésről beszélhetünk. Ha játékos szemmel nézzük, mindezeken túllépve kizárólag a hatékony tesztelés lebeg majd előttünk, nem beszélve arról, hogy csodálatos leckét kaphatunk munkánk elemzésében. Ha egy lépéssel továbbmegyünk, vonzóbbá, kreatívabbá, szórakoztatóbbá és főleg hatékonyabbá tehetjük munkánkat.



Szerző:
Jonathan Kohl

<< Vissza