Történet egy hal kisütéséről

Ezt a történetet kaptam nemrégiben e-mailen.

Egy kislány nézte, ahogy anyukája halat készített vacsorára. Levágta a hal fejét és farkát, majd a serpenyőbe tette. A kislány megkérdezte tőle, hogy miért vágta le a hal fejét és a farkát. Anyukája gondolkodott egy kicsit majd azt mondta: „Mindig is így csináltam – a nagyitól tanultam.”. A kislány nem volt megelégedve a válasszal és elment a nagymamájához, hogy feltegye neki a kérdést. A nagyi is gondolkodott egy keveset, majd azt válaszolta: „Nem tudom. Az én édesanyám mindig így csinálta.”. A kislány és a nagyi együtt elmentek a dédnagymamához, hogy kiderítsék a választ. A dédi gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: „Mert az én nagymamám azt mondta nekem egyszer, hogy azért vágjuk le a fejét és a farkát, mert egy egész hal nem férne el a serpenyőben.”.

A legtöbb esetben nem tudjuk megcáfolni a hitet vagy a feltételezéseket!

Ez igaz nagyon sok rituálén alapuló folyamatra, amiket manapság csinálunk a tesztelésben. Ha mélyebbre ásol, akkor te is meg fogsz lepődni, mint a kislány a történetben. Nincsenek okai bizonyos dolgoknak, amiket csinálunk. Tipikus válaszok például:

  • „A főnököm így akarja”
  • „A kliens így akarja”
  • „Mindig is így csináltam”
  • „Ez van a könyvben”
  • „A szakértő így mondta”
  • „Így jól működik”

Egy jó tesztelő ismérve a szkepticizmus, és hogy a rítusok mögé lát – megkérdezi: „Miért is csinálom, amit csinálok?”.

Te is felteszed magadnak ezt a kérdést?
Szerző:
Shirini Kulkarni

<< Vissza